Tanulás egy virtuális világban

A Second Life-ról korábban is hallottam, de komolyan akkor kezdett el érdekelni, amikor a pedagógia-online -on megnéztem az erről szóló webináriumot. Ez annyira fellelkesített, hogy azonnal beregisztráltam, és miután egy kedves ismeretlen útbaigazított, a bemutató végére oda is értem a helyszínre az avatarommal.

Az előadást nézve a legnagyobb hatást rám két egymás mellett mutatott kép tette. Az egyik az ELTE PPK épületében lévő Takács Etel termet ábrázolta, falán egy kivetítővel, amelyen látszott a Second Lifeban megépített és berendezett Takács Etel terem. A másikon a Second Lifeban épített Takács Etel terem volt látható, falán kivetítővel, amely a valódi Takács Etel termet mutatta. Engem elbűvölt a két kép hasonlósága.

Ezekután persze jelentkeztem a képzésre is, ami azzal kecsegtetett, hogy megtanulhatom a Second Lifeban boldoguláshoz szükséges alapokat, ráadásul mindezt egy kellemes, virtuális környezetben, egy kedves és lelkes csoportban, amelynek tagjai közül már többeket személyesen is ismertem.

Az első alkalommal csak ismerkedtünk, de én már megformáltam és felöltöztettem az avataromat addigra, mert úgy találtam. hogy táncruhában és tűsarkú csizmában nem szivesen mutatkoznék be a csoporttársaimnak. Meglepett, hogy egy valódi csoporttréning hangulatát éreztem már első alkalommal, bár a hang, a mozgás, a közlekedés okozott némi nehézséget. Vissza is tértem a következő foglalkozás előtt ezeket gyakorolni.

A második alkalom témája az avatarformálás és öltöztetés volt, amit én már korábban kitapasztaltam, de valóban alapvető ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a „bőrünkben”. Az óra során persze megint magával ragadott a Second Life hangulata, így tutoriálok után kezdtem kutatni a neten. Megtudtam, hogy a fiatal (még nemrég regisztrált) avataroknak lehetőségük van pénzfákról aprópénzt gyűjteni, így több órás, de igen szórakoztató utazás után sikerült 21 Linden dollárt (kb. 21 Ft-ot) összeszednem.

A harmadik órán nem tanteremben, hanem a szabad levegőn voltunk. A székeket kivitték a tanterem előtti füves területre, és én szintén szabad levegőn (egy belvárosi bérház függőfolyosójának sarkában) ülve egészen úgy éreztem magam, mintha valóban ott lennék a többiekkel. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy hangszóró és mikrofon (vagy headset) segítségével szabadon tudtunk beszélni egymással és a Second Life még azt is tudja, hogy azoknak a hangját hallom jobban, aki közelebb állnak hozzám (azaz az avataromhoz).

Tárgyak létrehozása volt a feladat, ami sikerült is mindenkinek, a legkülönbözőbb méretű és mintájú kockák, hengerek és gyűrűk jöttek létre az avatarok varázspálcája nyomán.

Engem azonban (informatikus lévén) az kezdett el érdekelni, hogy azt a morgó és kérésre valakit megkergető oroszlánt hogy lehetett létrehozni, amin óra alatt lovagolhattam is.
Így később visszatérve elkezdtem ismerkedni a Linden Script nyelvvel, amihez egész jó tutoriált találtam. Messzire még nem jutottam benne, mindössze a kockámat sikerült megtanítani arra, hogy üdvözölje (chatben) azt, aki hozzáér.

A negyedik alkalommal fényképezni tanultunk, majd kirándultunk is, és az utunk során készített fényképeket kitettük a facebook csoportunk falára. Én a londoni Hyde parkban  és Amsterdamban  jártam.

Volt akinek problémát okozott a hazatérés, nekem ez sikerült, de mikor utána együtt utaztunk a NASA központjába, kicsit elkéstem és nem találtam meg a többieket. Így sajnos kimaradtam az idegenvezetésből. A közlekedéssel is voltak nehézségeim, a foglalkozásra érkezve például beszorultam egy virágcserép és egy üvegfal közé, és sokáig nem tudtam kimozdulni onnan. Az óra közös fényképezkedéssel ért véget, de sokan ott maradtunk még gyakorolni.

Az ötödik foglalkozáson a másságról volt szó. A bevezető beszélgetés után kerekesszékben ülve néztünk meg egy kisfilmet erről, majd magunk is beszerezhettünk egy kerekesszéket, amivel már közlekedni is tudtunk.

 

Házi feladatként kaptuk, hogy a legközelebbi és egyben utolsó foglalkozásra ezzel érkezzünk. Másik házi feladat is volt, az, hogy látogassunk el a Virtual Ability nevű helyre, ahol egy rövid séta során a Second Life alapokkal lehetett megismerkedni. Erről készítettem is egy fényképes beszámolót.

Az utolsó órán folytattuk a másság témát, néhányan elmesélték ezzel kapcsolatos történeteiket. Ezután pedig egy közösen készített gondolattérkép segítségével összefoglaltuk a tanfolyam tanulságait. Nagyon örültem neki hogy ez a képzés-kutatás lazább keretek között, de folytatódni fog, és hogy továbbra is részt vehetek benne, mert nagyon izgalmasnak találom, amely még sok érdekességet tartogat.