Tanulás egy virtuális világban

A Second Life-ról korábban is hallottam, de komolyan akkor kezdett el érdekelni, amikor a pedagógia-online -on megnéztem az erről szóló webináriumot. Ez annyira fellelkesített, hogy azonnal beregisztráltam, és miután egy kedves ismeretlen útbaigazított, a bemutató végére oda is értem a helyszínre az avatarommal.

Az előadást nézve a legnagyobb hatást rám két egymás mellett mutatott kép tette. Az egyik az ELTE PPK épületében lévő Takács Etel termet ábrázolta, falán egy kivetítővel, amelyen látszott a Second Lifeban megépített és berendezett Takács Etel terem. A másikon a Second Lifeban épített Takács Etel terem volt látható, falán kivetítővel, amely a valódi Takács Etel termet mutatta. Engem elbűvölt a két kép hasonlósága.

Ezekután persze jelentkeztem a képzésre is, ami azzal kecsegtetett, hogy megtanulhatom a Second Lifeban boldoguláshoz szükséges alapokat, ráadásul mindezt egy kellemes, virtuális környezetben, egy kedves és lelkes csoportban, amelynek tagjai közül már többeket személyesen is ismertem.

Az első alkalommal csak ismerkedtünk, de én már megformáltam és felöltöztettem az avataromat addigra, mert úgy találtam. hogy táncruhában és tűsarkú csizmában nem szivesen mutatkoznék be a csoporttársaimnak. Meglepett, hogy egy valódi csoporttréning hangulatát éreztem már első alkalommal, bár a hang, a mozgás, a közlekedés okozott némi nehézséget. Vissza is tértem a következő foglalkozás előtt ezeket gyakorolni.

A második alkalom témája az avatarformálás és öltöztetés volt, amit én már korábban kitapasztaltam, de valóban alapvető ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a „bőrünkben”. Az óra során persze megint magával ragadott a Second Life hangulata, így tutoriálok után kezdtem kutatni a neten. Megtudtam, hogy a fiatal (még nemrég regisztrált) avataroknak lehetőségük van pénzfákról aprópénzt gyűjteni, így több órás, de igen szórakoztató utazás után sikerült 21 Linden dollárt (kb. 21 Ft-ot) összeszednem.

A harmadik órán nem tanteremben, hanem a szabad levegőn voltunk. A székeket kivitték a tanterem előtti füves területre, és én szintén szabad levegőn (egy belvárosi bérház függőfolyosójának sarkában) ülve egészen úgy éreztem magam, mintha valóban ott lennék a többiekkel. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy hangszóró és mikrofon (vagy headset) segítségével szabadon tudtunk beszélni egymással és a Second Life még azt is tudja, hogy azoknak a hangját hallom jobban, aki közelebb állnak hozzám (azaz az avataromhoz).

Tárgyak létrehozása volt a feladat, ami sikerült is mindenkinek, a legkülönbözőbb méretű és mintájú kockák, hengerek és gyűrűk jöttek létre az avatarok varázspálcája nyomán.

Engem azonban (informatikus lévén) az kezdett el érdekelni, hogy azt a morgó és kérésre valakit megkergető oroszlánt hogy lehetett létrehozni, amin óra alatt lovagolhattam is.
Így később visszatérve elkezdtem ismerkedni a Linden Script nyelvvel, amihez egész jó tutoriált találtam. Messzire még nem jutottam benne, mindössze a kockámat sikerült megtanítani arra, hogy üdvözölje (chatben) azt, aki hozzáér.

A negyedik alkalommal fényképezni tanultunk, majd kirándultunk is, és az utunk során készített fényképeket kitettük a facebook csoportunk falára. Én a londoni Hyde parkban  és Amsterdamban  jártam.

Volt akinek problémát okozott a hazatérés, nekem ez sikerült, de mikor utána együtt utaztunk a NASA központjába, kicsit elkéstem és nem találtam meg a többieket. Így sajnos kimaradtam az idegenvezetésből. A közlekedéssel is voltak nehézségeim, a foglalkozásra érkezve például beszorultam egy virágcserép és egy üvegfal közé, és sokáig nem tudtam kimozdulni onnan. Az óra közös fényképezkedéssel ért véget, de sokan ott maradtunk még gyakorolni.

Az ötödik foglalkozáson a másságról volt szó. A bevezető beszélgetés után kerekesszékben ülve néztünk meg egy kisfilmet erről, majd magunk is beszerezhettünk egy kerekesszéket, amivel már közlekedni is tudtunk.

 

Házi feladatként kaptuk, hogy a legközelebbi és egyben utolsó foglalkozásra ezzel érkezzünk. Másik házi feladat is volt, az, hogy látogassunk el a Virtual Ability nevű helyre, ahol egy rövid séta során a Second Life alapokkal lehetett megismerkedni. Erről készítettem is egy fényképes beszámolót.

Az utolsó órán folytattuk a másság témát, néhányan elmesélték ezzel kapcsolatos történeteiket. Ezután pedig egy közösen készített gondolattérkép segítségével összefoglaltuk a tanfolyam tanulságait. Nagyon örültem neki hogy ez a képzés-kutatás lazább keretek között, de folytatódni fog, és hogy továbbra is részt vehetek benne, mert nagyon izgalmasnak találom, amely még sok érdekességet tartogat.

Tanuláselmélet-e a konnektívizmus?

Éppen egy éve, hogy utoljára írtam ide, nem sokkal azelőtt, hogy befejeződött a htk01, az a hathetes tanfolyam amelyen megismertem és megszerettem a konnektívizmust. Hogy most ismét irjak erről, azt a Konnektívista üveggyöngyök elnevezésű disputa inspirálta, amelyben Kulcsi és Ollé János elemzik a konnektívizmust, mint tanuláselméletet és módszertant.

Ezzel a bejegyzéssel János a Didaktika vára című írására szeretnék reflektálni.

Véleményem szerint a konnektívizmus kettébontható elméleti és módszertani részre, és az elmélet általánosítható, nem kötött sem életkorhoz, sem életvezetéshez és új minőséget képvisel mind a hagyományos tantermi oktatáshoz, mind a (hagyományos) e-learninghez képest.

Mi lenne a lényege ennek az általánosított konnektívista elméletnek?

• - Tematika  -  a tanulandó témát átfogó vezérfonal és hozzá bő, választható tananyag esetleg kiemelt feladatokkal.
• - Tanár -  aki nem a tudás letéteményese, hanem inspirátor, akinek legfőbb célja az érdeklődés felkeltése és fenntartása.
• - Az elsajátított és a személyes tudáshálóba beágyazott és ennek következtében saját gondolatokkal,élményekkel kiegészített tudás (tartalom) megosztása a közösséggel.
• - Reflexiók - az inspirátorok visszajelzései minden megosztott tartalomra, ami mindig pozitív, inspiráló és figyelemfelhívó a többiek számára.
• - Kommentek - a társak visszajelzései a megosztott tartalmakra.

Szerintem ez már az óvodában is megvalósítható, sőt sok óvodában meg is valósítják.

Az iskolában és a felnőttoktatásban azonban más a helyzet.

Milyen ezzel szemben a hagyományos tantermi oktatás:

• - Kötött tananyag.
•  -Tanár, aki oktat és ellenőriz.
• - Az elsajátított tartalom általában nincs kiegészítve és beágyazva és csak nagyon ritkán van megosztva a közösséggel.
• - A tanár visszajelzései nem mindig pozitívak.
• - Társak visszajelzései általában nincsenek.

Milyen a hagyományos e-learning:

• - Kötött tananyag, ami oktat és ellenőriz.
• - Tutor, aki segít és nógat, de nem inspirál.
• - Nincs tartalommegosztás.
• - Általában önálló tanulás, nem közösségi.
• - Fórum, ha van is, nem szerves része a tanulásnak.
• - Reflexió csak a vizsgáknál van -  ha van -  és az sem mindig pozitív.

A webkettes eszközök használata már a módszertan része, amit persze már kell életkorhoz és előismeretekhez igazítani. Akkor és annyit használhatunk belőle,  amennyit az adott közösség már használni tud, vagy aminek a használata a tananyag része.