Mindnyájan szeretjük a tanfolyamot, de mindnyájan küzdünk az idővel. Többet szeretnénk foglalkozni vele, de kevés az IDŐ. Mit kéne tennünk?
PP azt írja félidős értékelő blogbejegyzésében:
1. Szűrd meg!
2. Fogyaszd!
3. Alkoss!
4. go to 1
Kulcsi azt írja egy korábbi írásában:
1. Olvass!
2. Alkoss (Írj)!
3. Oszd meg!
Egyszerűen hangzik, de nem az:
Szűrök, amikor kiválasztom az újságot, az újságban a cikket, amit elolvasok. Szűrök, amikor kiválasztom a könyvesboltban vagy a könyvtárban a könyvet, vagy amikor beiratkozom egy tanfolyamra vagy egy egyetemi szakra, kurzusra. Szűrök, annak alapján, hogy mire van szükségem, vagy mi érdekel. Meg annak alapján is, hogy ki az író, az újságíró, a tanár, mennyire jófej, mennyire kompetens. Amikor kiválasztottam, akkor már elolvasnám, kijegyzetelném, elmélyülnék benne, megtanulnám, beépíteném az életembe. De nincs rá elég idő. Túl sok idő ment el a szűréssel, és túl sok maradt így is "fogyasztani". Túl sok minden érdekel, és túl sok a jó fej író. Persze az is lehet, hogy nem jól szűrök. Ki tanít meg rá? Az iskolában az a rendszer, hogy tanulj meg mindent, amit feladnak. Ha érdekel, ha nem. Nem kell szűrni, sőt nem is szabad - csak kivételesen, amikor anyagot gyűjtünk egy házi dolgozathoz, kiselőadáshoz. (Szülőként meglehetősen ambivalens érzéseim vannak, amikor arra kellene rávennem a gyereket, hogy csinálja meg a házi feladatát, ami NAGYON nem érdekli. És ezért hagyja abba, amit éppen csinál, azaz a kommunikációt a weben, vagy a stratégiai játékot a számítógépen. :( )
2. Fogyaszd!a) Elolvasom, megnézem, meghallgatom.
Ezután jön egy újabb szűrő - mert már nem mindegyikkel teszem meg, hogy:
Újabb szűrő (még ritkábban kerül rá sor):
c) Átolvasom újra a jegyzeteimet, elgondolkodom rajta, hagyom, hogy hasson, hogy megváltoztasson.
3. Írj, alkoss!
Leírom a gondolataimat róla. Ok, hogy gépbe írom, nem papirra, így könnyebben megtalálom később is. Azzal az erővel már fel is tehetném, blogba, kommentbe, hozzászólásba, megoszthatnám. Azzal az erővel? Na nem, ha magamnak írom, akkor nem kell szépen fogalmazni, már félszavakból értjük egymást :) Ha más is olvashatja, az más, akkor már igyekszem úgy írni, hogy érthető, követhető, netán érdekes, gondolatébresztő legyen. Hacsak nem született író vagyok, ez újabb IDŐ. Ezt nem tehetem mindig, ez tehát újabb szűrő.
Ha felteszem mégis, akkor már ha ennyit vesződtem vele, akkor legyen is, aki elolvassa. Mert ha nincs, akkor elmegy tőle a kedvem, és legközelebb már nem szánom rá az IDŐt. Tehát közösség kell, aki olvas. És a közösséget teremteni kell. És olvasni, és lehetőleg kommentelni. És ha lehet, nem nagyon szűrni, amit ők írnak, hogy ők se dolgozzanak hiába, és legyen kedvük írni és olvasni. És fennmaradni, mint közösség. Mert közösségben jó tanulni.
goto 1.
És mindez idő, amiből kevés van. És nem akarunk rohanni, ugye? Kulcsi blogján olvastam az M generációról: "Mi le szeretnénk lassulni, hogy jobbá váljunk."
Hagyni kell időt, hogy élvezzük a természetet és a gyerekeinket. Segíthessünk a párunknak, a szüleinknek és a barátainknak. Pénzt kereshessünk a megélhetésünkre. És emellett kell biztosítani az időt a tanulásra és a "gyenge" kapcsolatokra.
De én optimista vagyok. A twitteren írta valaki, nekem nagyon tetszett: "Jobb egy optimista, aki néha téved, mint egy pesszimista, akinek mindig igaza van." Hogy optimistán fejezzem be az írást, egy javaslat a htk01-hez:
Talán a szabad (= a htk01-en belül kötetlen témájú) blogolás mellett, amit tegyen az, akinek mondanivalója és a megosztásához ideje van, lehetne egy irányítottabb is (a konnektívizmus e-book talán valami hasonló lesz?), amelyben minden (a tanárok és a résztvevők által) ajánlott irodalomról és eszközről lenne egy bekezdésnyi vagy féloldalnyi összefoglaló, amit az készít el, aki erre feliratkozik - ha többen is jelentkeznek, akkor közösen írhatnák meg. Ezt mindenkinek érdemes lenne elolvasni, aki nem jut hozzá, hogy magát az irodalmat elolvassa, vagy az eszközt kipróbálja. És aztán ezeket lehetne kommentelni. Így aki ezt elolvassa - ha teheti a kommentekkel együtt - az már úgy érezheti, hogy nem maradt ki semmiből, és valami támpontot is ad arra nézve, hogy neki konkrétan mit érdemes elolvasni, megnézni, kipróbálni, ha csak néhányra van ideje. Körülbelül úgy, mint ahogy a szabad blogokhoz támpont és motíváció a reflexió-hírlevél. Mit gondoltok?
(Azt, hogy túl hosszú voltam... igaz?)
| Megosztás a Facebookon |  |
 |
